Hétfő reggeli NZ gondolat
Hát újra itt állunk február elején, és újra meg fogjuk vívni az egyik legnagyobb csatánkat. Függetlenül attól, hogy valaki azért követi a csatornánkat, mert egyetért az irányvonalával, azért, mert antifa besúgó, vagy azért, mert ez a munkaköri kötelessége, pontosan tudja mindenki, hogy mire gondolunk, 1945-ös kitörés emlékezetére.
Azok, akik benne vannak kicsit mélyebben a szervezésben, már szinte kívülről ismerik a lezajló koreográfiát, a támadásokat, azokat a taktikákat, amikkel ilyenkor azok az erők támadnak, akik bármi áron, de szeretnék kitörölni a kitörés hőseinek az emlékét a nemzet tudatából.
Újságírók. Külföldi, és magyarországi zsurnaliszták állnak csatasorba, hogy valamilyen bűnös, veszélyes dologként ábrázolják a megemlékezéseket. Titkos náci összeesküvésekről fantáziálnak, igyekeznek úgy fonni a szavakat, hogy az átlagember rémülten rezzenjen össze, hogy micsoda rettenetes alakok igyekeznek ellepni a köztereket. A folyamat már beindult, rendszerint két héttel korábban kezdik meg a hangolást, és az sem szokatlan,hogy az utolsó napokban robbantanak még valamilyen szenzációnak szánt dolgot. (Talán egy súlyos mentális zavarokkal küzdő, a drogok hálójába keveredett, áruló figura lesz ez idén?) Miért teszik ezt? Igyekeznek hangolni a közvéleményt, majd ezen keresztül nyomást gyakorolni a politikára, hiszen a politikus legtöbbje simán átrombol elveken, és objektív igazságon szemrebbenés nélkül, ha a szavazatokat úgy tudja maximalizálni.
Történészek. Szinte napra pontosan meg lehet jósolni, hogy mikor érkeznek újabb és újabb munkákkal azok a jól ismert történészek, akik ilyenkor vért izzadva próbálják bizonyítani, hogy itt semmilyen hősiességről nincs szó. Legjobb esetben is szerencsétlen áldozatokról beszélhetünk, de a többség kifejezetten bűnös ilyen-olyan okok miatt. Lassan az utolsó honvédségi, vagy wermachtos zubbonygombot is kikutatják, hogy demokrata álláspontjukat alá tudják támasztani. Egyébként ezek között a forrásmunkák között sokszor igen érdekes adalékok vannak, amik a történészek szakmai kritériumainak messzemenőkig megfelelnek. A helyzet viszont az, hogy egyetlen dolgot nem értenek meg, vagy nem akarnak megérteni: itt nem csupán feldolgozható eseményekről, leírható, adatolható anyagi tényezőkről van szó, hanem valami sokkal többről, valami sokkal magasabbrendűről.
Hatóságok. Már megvolt a sajtótájékoztató, elmondták ők is a kötelezőket, tárgyilagos közhelyekbe csomagolt üzenetek, amelyek szintén körülbelül egy politikai kampány színvonalán mozognak. Ahogy az efféle sajtótájékoztatókon megszokhattuk, a nagy semmit habosítják, és a valódi kérdésekre persze nem kapunk választ. Miért tiltják azt az eseményt, ahol közel harminc év alatt semmilyen törvénysértés nem történt, és miért engedélyezik azt, ahol több is. Miért jöhetnek ide külföldi antifák szervezetten, nyíltan toborozva, és miért vegzálják a hatóságok ugyanekkor a katonahősökre megemlékezni kívánókat?
Politika. Idén tulajdonképpen eddig hallgatnak a kérdésben, miközben pontosan tudjuk, hogy a hatóságokat a hatalmon lévők, a balliberális médiát pedig bizonyos ellenzéki körök instruálják. A NER évekkel ezelőtt nyilvánvalóvá tette, majd törvényi erőre is emelte a "lex Becsület Napjával" hogy nem tűr el efféle megemlékezéseket, hiszen zsidó-szervezetek erre kérték / erre utasították. (Ez nem valamilyen konteó, vagy antiszemita fröcsögés, a nyilvánosság előtt, visszakereshetően történt minden.)
Antifák. Hát igen, ezek az ügyefogyott misimókusok is vergődnek ilyenkor. A hazaiak, mint tudjuk, leginkább testi- és szellemi fogyatékosok, a klasszikus öngyűlölő lúzerek, szóra sem lennének érdemesek. Amennyiben külföldről kapnak erősítést (márpedig mindig kapnak, mi is tudósítottunk róla, hogy Bécsből is érkeznek szervezetten antifák, idén is) akkor talán látható létszámot is tudnak produkálni. Ám annak ellenére, hogy ők lesznek az utcán, rajtuk tulajdonképpen semmi sem múlik, semmire nincs hatásuk, szemben a fentebb felsorolt csoportokkal.
