Haladóknak...
Erős évkezdésben vagyunk.
Vízkereszt óta, mintha egy irdatlan sebességgel haladó hullámvasúton ülnénk. Nem meglepő, de valahogy mégsem esik olyan jól. Gondoltam, szépen finoman betáncolunk 2025-be…
Betáncoltunk, de kb. úgy mintha egy felkorbácsolt tengeren, a hullámok között állna egy stég, ahol zajlik sok minden, miközben jönnek a hullámok jobbról, balról, fentről, lentről.
Na, de itt vagyunk. És ebben a pillanatban a nap is kisütött, aminek külön örülök. Bár a szél hatalmas erővel takarít éjjel óta, és őszintén bízom abban, hogy kisöpri a felhozott és megdolgozott csomagokat 😊.
Nem szoktam se híreket nézni, de világeseményeket olvasni. Ez így van már vagy 20 éve. Mégis eljut minden hozzám, amivel dolog van.
Így van ez Hollywooddal is. Tegnap este óta kapom a kérdéseket több oldalról, hogy mi ez?
Tűz. Talán amolyan tisztítótűz… Akik ismernek, tudják, hogy nem hiszek asz összeesküvés elméletekben. Annak jó ideje nem adok teret, hogy mit idéztek elő mesterségesen, és annak sem, hogy az elméletek szerint miért vannak fura testi tünetek (direkt írom így…), miért köhögnek sokan hetek óta, annak sem, hogy mi okozta a tüzet most Los Angelesben.
Aszerint élem az életem, hogy minden okkal történik. Még akkor is, ha úgy tűnik emberek hozták létre, okozták, és van jelen az életünkben. Azt gondolom, hogy egy magasabb perspektívából nézve, ez az isteni elrendezés.
Folyamatosan mondom, mondjuk páran, hogy emberiség szinten nem értettük meg az 5 évvel ezelőtti leckét. Alapvetően visszakerültünk majdnem ugyanabba a körforgásba, ahol voltunk, de szerintem még rosszabb helyzetbe, mint korábban.
Az egyéni érdek, egó egyre erősebb. A torzult emberkép és jellemünkben tapasztalható torzulások is egyre erősebbek. Akinek nem inge, ne vegye magára…
Hollywood a legleglegje annak, ami társadalmi szinten szerintem rendkívül ártalmas. Maya, az illúzió ott valóban elhatalmasodott. Nem most, már jó ideje. És itt nem arról van szó, hogy nem szeretem a színészeket, az alkotásokat… Azt gondolom, hogy ami köré épült, és köré rendeződött, az már abnormális. És annak a szele itt is itt van. Itt van a kozmetika iparban, a luxus piacon és bekúszott a fiatalok értékrendjébe is, de még inkább a felnőtt társadalom értékrendjébe is. Hasonlítani akarnak sokan, oda tartozni a felső 1%-hoz vagy 10%-hoz… Élvezni az életet. Ezért jöttünk, nem? Szokták tőlem kérdezni. Nem, nem ezért jöttünk…
Sok mindent megtanít(hat) ez a tűz. Azt mindenképpen, hogy a pénz semmit sem számít, amikor ég minden és a szél és a körülmények lehetetlenné teszik az oltást. Azt is, hogy egy személytelen, illúziórikus világkép nem tud tovább életben maradni. Azt is, hogy egyetlen pillanat elég ahhoz, hogy minden porig égjen vagy a víz uralja a teret. Hogy egyetlen pillanat alatt minden, ami anyagi, minden, ami anyag, oda vesszen.
Ha nem az anyagot akarnánk gyarapítani, fiatalítani, építeni, akkor talán lenne esély, hogy meglássunk, megtapasztaljunk valami mást is. Akik álltak már a szőnyeg szélen, vagy egy diagnózis miatt, vagy egy tragédia miatt, pontosan tudják és ismerik azt az érzést, amikor kinyílik egy másik ajtó.
Az ajtó, ami befelé visz. Az ajtó mögötti világ a lélekről szól. Annak a megértéséről, hogy semmi sem örök. Hogy minden elmúlik, minden hamuvá ég, minden elvész idővel…
Hiszem, hogy a Lélek örök. Szomorú vagyok olyankor mindig, amikor a nehéz leckék jönnek, mert az apró figyelmeztetések nem mennek át az egó falain. Már hosszú ideje nem is apró figyelmeztetések jönnek, de ez sem elég.
Nem tudom, mi kellene ahhoz, hogy mikro szinten a saját életünkben is lássuk és értsük az apró jeleket, amelyek olyan szépen terelnének a lelki út felé? Mi kellene ahhoz, hogy lássuk egymást is, kritikák nélkül, ítélkezés nélkül? Csak lássuk a másikat tisztán. És mi kellene ahhoz is, hogy tegyünk együtt, egymásért is, ne csak magunkért?
Egyáltalán, mi kellene ahhoz, hogy ébredjünk? Ráébredjünk arra, mi is a tét most és mit kellene tenni most ebben a pillanatban...?
Jó reggelt…
Kép: Pinterest