Ma van a születésnapom...
A fiaim szerint 100 éves lettem. 😂 Kétszer kerekítettek... 😉
És ma volt az utolsó nap, hogy posztoltam...
Most elbúcsúzom tőletek... 🙋🏼♀️
Abban a reményben, hogy sokatoknak tudtam adni valami értékes dolgot az elmúlt 3 évben. Nemcsak információt akartam adni, de megpróbáltam gondolkodásra serkenteni és logikus összefüggésekre rávilágítani. Akartam adni bátorságot, erőt a kitartáshoz és mindenekelőtt reményt és hitet.
Olyan emberek megosztásait terjesztettem, akiket hitelesnek és becsületesnek gondolok.
A német nyelvű anyagokat igyekeztem legjobb tudásom szerint lefordítani és mindig mellékeltem a forrásokat.
Minden, amit a fordításokon kívül leírtam, a kommentárok, amiket a posztokhoz fűztem, a saját gondolataim voltak. A saját véleményem, amit emocionális állapotomtól függően hol visszafogottabban, hol szabadszájúbban tálaltam, de mindig őszintén leírtam, amit gondolok.
Érdekek nélkül posztoltam. A tisztánlátásért. Saját akaratomból, belső indíttatásból. Összesen több mint 3 éven át... több ezer poszt, több mint 60 Füllmich-féle ülés összefoglalója, több száz német nyelvű rövid videó szó szerinti fordítása...
2020 nyarán kommentek formájában kezdtem a tájékoztatást, aztán egy Facebook csoportban osztottam meg különböző információkat. Ekkor elkezdtek számomra ismeretlen emberek bejelölni ismerősnek és ezért elkezdtem a saját Facebook oldalamon posztolni. Egyre többen megkérdeztek, hogy hogyan tudnának követni. Beállítottam a követési funkciót és ezután rohamos tempóban elkezdett növekedni az ismerősök és követők száma. Mire észbe kaptam az ismerősök száma a korábbi 30-ról közel 5.000-re emelkedett és 10.000 követőm volt. Napi szintem kaptam üzeneteket és egyesek különböző linkekkel bombáztak.
Higgyétek el, nem volt könnyű. Kérdések tömkelege, köszönetek a munkámért, kedves fotók és jókívánságok. Sokan a segítségemet akarták vagy a véleményemre voltak kíváncsiak, mások megkritizálták a megosztásaimat és sértegettek. Kaptam hideget-meleget. A kedves üzenetek feltöltöttek energiával és folyamatosan arra sarkalltak, hogy folytassam, mert helyes, amit csinálok. A bántó üzenetek kezdetben fájtak, később már nem érdekeltek. Megerősödtem és megtanultam a leckét, amit még anyám próbált belém sulykolni gyerekkoromban: "Ne azt nézd mit mond, hanem hogy ki mondja." A konstruktív kritikákat megszívleltem, a számonkérő vagy kioktató megjegyzéseket ignoráltam, a sértő vagy ocsmány üzeneteket küldő embereket egy gombnyomással tiltottam.
Sok-sok üzenetre válaszoltam az elmúlt években, voltak olyanok, akikkel többször is "beszélgettem". Én is tanultam másoktól és mások is tanultak tőlem. Volt akire azonban nem maradt időm vagy energiám. Nekik üzenem, ne vegyék zokon, ha nem kaptak választ tőlem.
Valamivel több mint egy éve indítottam a Telegram csatornámat a Facebookon zajló cenzúra miatt. Itt kb. 2.900-an voltatok velem. 🥰 Köszönöm nektek. Köszönöm azt is, hogy segítettétek a munkát azzal, hogy vittétek a híreimet és rendszeresen megosztottátok a posztjaimat. ❤️
Most befejezem a ténykedésem. Azt gondolom, hogy megtettem, amit megtehettem. Aki ébreszthető volt, felébredt. A többiek reménytelenek. 🤷♀️
Szeretnék visszatérni a régi életemhez, ahol nem az interneten töltöttem a szabadidőm nagy részét. Szeretnék több időt szánni a szeretteimre és a saját életemre. Lehet, hogy ez önzően hangzik, de hát ismertek. 😊 Én ilyen egoista vagyok... 😉 Egy egoista oltásellenes, aki most egoistán visszavonul a magánéletébe.
A Telegram-csatornámat meghagyom, hogy a megosztásaim bármikor megnézhetőek maradjanak. Privát Messenger üzeneteket mostantól nem olvasok.
Ha esetleg a körülmények egyszer újra megkövetelik, hogy "színre lépjek", akkor majd jelentkezem. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Addig is itt hagyom nektek a legelső "ellenálló fotómat". Ezt a képet ⬇️ 2020 június 6-án tettem közzé. Akkor tudatosult bennem, hogy én tűzön-vízen át harcolni fogok az emberi jogaim, jogaink elvétele ellen.
"Ahol a jogtalanság törvénnyé válik, ott az ellenállás kötelességgé válik!"